egérfogás

Korábbi bejegyzéseim egyikében önfeledten ujjongtam, hogy megszűntek az egérproblémáink. Az a helyzet, hogy két napja észrevettük, hogy újra beköltöztek a fürdőszoba elé ezek a kis rágcsálók. Látni nem láttunk egyet sem, de érezni éreztünk. Hétvégére akartuk hagyni az egérvadászatot idő hiányában, de a mi hős kutyánk gondolt egyet, és megmentette a helyzetet. Sitty - sutty, hipp - hopp levadászta az óvatlan egeret. Szegényke pillanatok alatt kilehelte a lelkét. Reméljük ő volt az egyetlen illetéktelen lakásbitorló. Büszkék vagyunk Derékre, hogy megfogta. Arra annyira nem, hogy meg is ölte...dehát az ösztönök és az éles fogak kombinációja veszélyes, mint kiderült.

Erről az egészről még egy dolog jutott eszembe. Egy kicsit mélyebben szántó. Pár pillanat volt, amíg ez a kicsi élőlény meghalt. Nekünk embereknek is ugyanennyi lenne, pedig mi milyen nagyok és okosak vagyunk. Milyen érdekes! "Lássátok testvérek, ennyi az élet..."
A nagypapám temetésén tavaly nyáron a mamám egyik testvére azt mondta, hogy papa bennünk él tovább. Akkor nem tudtam erre mit mondani, de ma már tudok. Papa gondolatai, meséi (Bőrkerágó és a száz palacsintás király), a bagolylesek és bányász történetek valóban bennünk élnek tovább. DE fontos tény, hogy papa még most is él, sőt, az életnek egy magasabb verzióját éli, mint mi. Tehát az ének úgy lenne pontos, hogy: Lássátok testvérek, ennyi a földi élet. És mi minden vár még ránk ezen kívül? Biztos vagyok benne, hogy csodás és izgalmas dolgok!