"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. április 19., kedd

új hét, napsütés

Végre meleg van, végre nem esik az eső és nem fúj a szél! Remek! 
Tegnap csupa elesett emberrel találkoztam. Egy néni elesett a buszon, mert a sofőr egy óriásit fékezett. A villamos megállóban feküdt egy nő sírva. Mikor megláttam, hogy ki az, rögtön továbbálltam. Ezt a nőt már ismerem, már kétszer próbáltam meg neki segíteni az elmúlt egy év során. Koldul, csak így többen megállnak, hogy megkérdezzék mi van vele. Többen megállnak, amikor látják, ahogy látványosan összeesik. Kihasználja mások jóindulatát. Vele kapcsolatban már a legutóbbi alkalommal is elég mérges lettem: 
- Kihasználja mások jószándékát. Azt a kevés érzékenységet is kiveszi az emberekből, ami maradt. Ugye már nem állunk minden koldus adni valamit. Nem fogadunk el szórólapot, de megállunk, ha azt látjuk, hogy valaki rosszul lett. Meddig, ha ilyen nőkbe botlunk bele, akik eljátsszák a rosszullétet, hogy pénzt kérhessenek? Ez volt az első gondolatom. 
- A másik pedig: Vajon egy keresztény embernek nem kéne több empátiával fordulni felé? Vajon nem kéne tudnom valódi segítséget felajánlani neki? Jézus mit tett az ilyen emberekkel? Meggyógyította őket, könnyített a lelkükön. Meggondolandó...

Már csak egyet kell aludni, és itt lesz Huba! 

Nincsenek megjegyzések: