húsvéthétfő

Régen, amikor még Pécsen laktunk így nézett ki egy húsvéthétfő: 

- Korán reggel felkeltünk, megterítettük az asztalt. Kikészítettük a nagyszombaton festett tojásokat, a finom süteményeket, amiket Anyu sütött és vártuk a locsolókat. Számoltuk, hogy kihez érkeznek többen.

- Jöttek a locsolók, verset mondtak, locsoltak, ettek - ittak, tojást kaptak, továbbálltak. 

- Gyorsan hajat mostunk, hogy ne bűzölögjünk. Általában én a locsolások végére nem is éreztem a kölni illatát, de azért a biztonság kedvéért mindig hajat mostam. 

- Gyülekezett az ifjúság és nagy jókedvvel indult Tótujfalura, ahol együtt szolgáltunk énekekkel, versekkel. Ott is kaptunk finom sütiket és élvezhettük a kert szépségeit, ha jó idő volt. 

- Az estét pedig otthon töltöttük, társasjátékozva, zongorázva, tanulva, filmet nézve. 

Jó kis húsvétok voltak! 

Ja, és persze a nyúl is mindig húsvéthétfő reggelén kopogott be hozzánk, vagy vasárnap? Nem is emlékszem pontosan, de az biztos, hogy minden évben rendre megérkezett szebbnél - szebb ajándékok kíséretében. 

Ma nálunk egész nap esik az eső, elég hűvös van. Tisztán emlékszem, hogy tavaly ennél még rosszabb idő volt. Zuhogó esőben hoztuk haza Deréket a menhelyről. Szegény ázott ürge pedig nem mert a közelünkbe jönni. Kiválasztotta a ház legtávolabbi sarkát, és jóideig meg se moccant. Ott ázott, és még aludni sem mert. Kókadozott a feje, de nem aludt el. Aztán szépen lassan hozzánk szokott. Ma eddig tanultam, készültem a holnapi előadásra és filmet néztünk Zsoltival. Kár, hogy be kellett húzódnunk a házba, mert eredetileg egy kirándulást terveztünk erre a napra, szeretnénk már végre megtalálni a haranglábat a hegy tetején. Majd talán máskor, egy kevésbé esős napon...