Ma a buszon találkoztam egy nénivel, aki a dombon lakik. Gondoltam, hogy átváltok az ő sebességére, ne kelljen egyedül gyalogolnia. Aranyos volt, jót beszélgettünk. Őt félúton felvette a fia és hazarepítette. Én pedig ottmaradtam a szakadó esőben, ami aztán jégesőre váltott. Így álljon az ember szóba másokkal... Úgyhogy igyekeztem behozni a lemaradásom és mihamarabb hazaérni. Ez volt életem első jégesője, ami szabad ég alatt ért. Szerencsére nem voltak nagyok a jégdarabkák. Mindenesetre bőrig áztam míg hazaértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése