Mindig azt hittem, hogy nem tudnék 8 órát egyhuzamban eltölteni egy helyen, a munkahelyemen. Ma rá kellett jönnöm, hogy rosszul gondoltam. Ne higgye senki, hogy nem dolgoztam eddig 8 órákat, mert dehogynem, többet is. Csak az én napjaim nem úgy telnek, hogy bemegyek a munkahelyemre és mikor ledolgoztam a ledolgoznivalót, hazamegyek. Én gyerektől gyerekig utazom, az óvodájába, iskolájába, otthonába és az utazás egy nap jelenthet akár 4 - 5 órát is + a megtartott terápiás foglalkozások. Szóval dolgozok én eleget. Ma belekóstoltam az egy helyben maradás hosszú ideig élményébe és tetszett, jó volt együtt lenni a lányokkal, a munkatársaimmal. Értékelni az évet, eszegetni, készülni a kirándulásokra, leltározni, eszmét cserélni, ékszert vásárolni a készítőjétől. Csak az a baj, hogy 14 - en vagyunk egy számítógépre, így az évvégi értékelésekkel mindezek mellett kevéssé haladtam.
Zsolti ma Bécsben képződik tovább és ad jó ötleteket a képzőinek. Hála Istennek, még ma hazajön. Egészen más így hazaérkezni, úgy, hogy nem kell készülődnöm a vacsorával, hogy meglegyen mire hazaér. Azt hiszem, hogy az egyedüllétet ilyen szinten nem nekem találták ki. Nagyon megszoktam ez a közel négy év alatt, hogy együtt élünk és igen megszerettem! :)
Persze Huba és Derék nem hagy elmagányosodni ez a röpke pár óra alatt sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése