Csütörtökön a korais csoportommal az Állatkertben voltunk. Kb. 40 -en gyerekek, szüleik, nagyszüleik, tesók és mi, szurdopedagógusok. Készült egy csoportkép rólunk, ha hozzájutok, felteszem ide is, mert nagyon szép kép lett! Készítettem magam erre a napra, de így is totál elfáradtam a végére. Alig jutott időm gyönyörködni az állatokban, virágokban, mert folyamatosan beszélgettünk a szülőkkel, gyerekekkel, de ez így van jól, csak nagyon fárasztó volt. De megérte, mert láttam a szülőkön, hogy ez a kötetlen alkalom összehozta őket, aminek nagyon örülök! Számomra a lepke kert volt a legnagyobb élmény. Eddig ha állatkertben voltunk, mindig egy nagy, monumentális, vagy kisebb ámde igen ritka állat lett a kedvencem. Most a lepkék nyerték el ezt a helyet. Van egy kis kert ahol szabadon repkedhetnek a látogatók között, fölött. Rengeteg szebbnél - szebb virág, fa veszi körül őket és igen finom, fűszeres illat terjeng. A lepkék pedig csodálatosak. Meg lehet figyelni őket, ahogy kiszívják a nektárt a virágokból, ilyen körzelről sosem láttam még ezt a folyamatot korábban. Nagyon érdekes! Ide egyszer mindenkinek el kéne jönni, csodás átélni azt a nyugalmat, csendességet, figyelmet, ami ott van. Merthogy oda kell figyelni még arra is, hogy hová lépünk, nehogy pillangóra lépjünk.
Pénteken pedig a Vadasparkban voltam az óvodásainkkal. 17 gyerek plussz mi, kísérők. Nem tűnik soknak, de ez rengeteg! :) Két gyerkőc volt rám bízva, az egyikük kissé autisztikus volt és ez egy egész napon keresztül igen fárasztó tud lenni. Az biztos, hogy nagy tanulságokkal szolgált a tegnapi nap etéren. Élvezték a gyerekek az őzek, muflonok simogatását, etetését. Édesek voltak, ahogy ültek a padon és várták, hogy egy- egy állat megtiszteljen minket a közelebb jövéssel. Még a legizgágább gyerek is megértette, hogy nyugton kell lenni, hogy idejöjjön a "kecske", ami igazából őz volt. Láttunk kismalacokat, borjút, őzgidát, kecskegidát, kilátót, gyermekvasutaztunk, nyalogatóztunk (nyalóka), sétáltunk (jó sokat), végül megérkeztünk. Ezen a napon is mindenki kellően elfáradt és kellően nagyon aludt otthon.
Ezeknek a gyerekeknek a nagy része implantos. Gyönyörűen beszélnek, vagy nemsokára gyönyörűen fognak beszélni, és jól hallanak. Implant nélkül semmit nem hallanának, így esélyük sem lenni a beszéd megtanulására és használatára. Pedig ők ilyen kifejezéseket használnak 4 - 6 évesen, implant nélkül ez elképzelhetetlen lenne:
- Láttam egy valóságos repülőt. Te is láttad?
- Mi lesz, ha felébred a nagy malac?
- Jaj, lemaradtunk!
- Ezt nem szabad megenni, mert piszkos lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése