"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek."

2011. június 20., hétfő

képes beszámoló

Az előző bejegyzésemben azt kérdeztem, hogy hol voltam? Nincs türelmem kivárni, míg valaki kitalálja, így elárulom. A közösségünkkel (Érdligeti Biblia Közösség) Szlovákiában voltunk gyülekezeti táborban. 78 -an utaztunk el, és ez még nem a gyüli teljes létszáma, hiszen voltak akik itthon maradtak. Négy napot töltöttünk együtt Rackova Dolinán, egy gyönyörű hegyen. A szálláshelyünk 900 méter környékén volt, csodaszép kilátással a szemközti hegyekre. Az ablakunkból nyíló kilátást, már tegnap este feltettem ide. 


Szombaton Zsolti tartotta az áhítatot, kivezényelt minket a ház előtti területre, felolvasta az alábbi zsoltárt: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Segítségem az Úrtól jön, aki a mennyet és a földet teremtette." Látva a gyönyörű hegyeket, a zöld vidéket, az erdőt imádkoztunk és énekeltünk és gyönyörködtünk. Nincsenek szavak amikkel igazán jól le lehetne írni milyen szép volt ott a vidék! 




Mindennap igen velős tanításokban volt részünk a sok játék, csapatépítés mellett. Az egész hétvége az egységről szólt. Nehéz lenne összefoglalni azt a sok mindent, amit Gyuri elmondott ennek kapcsán, meg sem próbálom, mert nem tudnám úgy elmagyarázni ezt az igen összetett témát, ahogy ő megvilágította. Azt gondolom, hogy mindenki jobban megértette a gyüli működését és a benne zajló folyamatokat ezen a hétvégén. Péntek este arról volt szó, hogy a meggyőződésünknek három szintje van. Az abszolutumok, amik megkérdőjelezhetetlen igazságok a Biblia alapján. Ezek teljesen objektívek. Az efölött lévő kategóriák viszont, hogy én hogyan értelmezem ezeket az igazságokat, mi az amit már megtanultam, mi az amit még nem, a bizonyságtételeim viszont szubjektívek. Ezektől leszünk sokszínűek, és mások. Ami egyáltalán nem baj. Bíznunk kell a Lélekben, aki mindannyiunkban ott van, hogy megtanuljuk a leckét, folyamatosan tökéletesedünk. Ha valakivel nem értünk egyet, akkor pedig nem dőlhetünk hátra, nem kritizálhatjuk, hanem igenis erőbefektetéssel, meg kell ismernünk és meg kell értenünk a gondolkodását, az életét. Ezt csak imádkozva lehet. Nem szabad hagyni, hogy meggyengüljenek a kapcsolataink, mert az rögtön veszélyezteti a  közösséget. Minden gyülekezeti tagnak felelőssége, hogy biztossá tegye a kapcsolati hálót, hogy az ne szakadjon meg. Ha nem tisztázom a kapcsolataim, ha nem teszek semmit az adódó helyzetek tisztázása érdekében, akkor ezzel én teszek az egység ellen, kvázi rombolom és pusztítom a közösséget. Pedig ennek ellentettjét kéne tennem. Segíteni, megérteni, felemelni, meglátni a szükséget, szeretni. 


Ahogy ezek az igazságok ki lettek mondva az egész gyülekezet előtt, úgy éreztem, hogy megérkeztem. Hogy ez a közösség már az én közösségem. Amikor a Gospel Kórusból anno eljöttem, gyanítottam, hogy nem lesz több olyan közösség az életemben. Olyan közösség, ahol annyira jól érzem magam, ahol annyira "együtt" vagyunk. Pénteken pedig világossá vált számomra, hogy ez a gyülekezet lehet olyan közösség, sőt...! Mostmár igazán a magaménak érzem. Ez pedig olyan jóleső megvilágosodás volt számomra! 






Szombat délután kirándulni voltunk. Sajnos elfelejtettem a hegy nevét. Valahol a Csorba - tó mellett másztunk fel 1800 méteres magasságba. Én a menedékházban letáboroztam pár emberrel, voltak akik tovább másztak, ők kb. 2000 méterig jutottak, ott beleütköztek egy felhőbe. Annyira nagy volt a köd, hogy vissza kellett fordulniuk. Egész nap lógott az eső lába, és ezt ott fönn kézzelfoghatóan el is kaphatták, de hála Istennek csak este kezdett esni, amikor már a szállásunkon voltunk. Ez is gyönyörű volt! Jól elfáradtam, elszoktam a hegymenettől, az az igazság. Szombat este raktunk egy nagy tábortüzet, és énekek mellett meghallgattuk egymás történeteit. Ez nagyon jólesett nekem. Ott ülni a sötétben, nézni a tüzet és hallgatni a régi - új meséket. Vasárnap reggel Zsoltival jó korán felkeltünk, hogy az istentisztelet előtt tudjunk még egyet sétálni a természetben. Gyönyörű vízesést találtunk! 






Az istentisztelet után ebédeltünk egy jót, aztán indultunk is haza. Egyébként mindennap nagyon finom ételeket készítettek nekünk. Zsoltival és másokkal is jókat pingpongoztunk, jókat sétáltunk, beszélgettünk, énekeltünk. Ennek a kirándulásnak minden percét élveztem! Az pedig külön öröm volt, hogy itthon is mindent rendben találtunk, mert Apu és Csilla vigyázott a házra és kutyákra, amíg távol voltunk. Úgy érzem, hogy Isten gazdagon megáldotta ezt a hétvégét és bízom benne, hogy a folytatás is ilyen áldott lesz! 

Nincsenek megjegyzések: