Tegnap a nagy melegben sétáltam az utcán, illetve a sétálás rossz kifejezés. Siettem a következő órámra egy fagyit majszolva. Egyszer csak megpillantottam egy bohócot a Nyugati és az Oktogon közti részen, nagyon kedvesen mosolygott rám, és amikor visszamosolyogtam megkérdezte, hogy nem kérek-e egy lufivirágot. Kértem, és ezzel támogattam egy hajléktalanokért, nagycsaládosokért dolgozó egyesületet, ill. pár percig beszélgettem egy jót ezzel a bohóccal. Amikor kiderült, hogy hívő, elkértem a telefonszámát. Az őszi játszóházon nagy valószínűséggel lesz egy bohóc, aki nagyon ért a beszédhez és a lufi különböző formákká gyúrásához.
Este gyerekmissziós megbeszélés volt. Edina nagyon kedvesen értékelte az évet, mindenkiről mondott egy két jó szót. Velem kapcsolatban azt emelte ki, hogy mennyire elkötelezett vagyok a szakmám felé. Ő is ilyen volt a pályája kezdetén. Illetve megemlítette, hogy határozottnak lát, ez meglepett, mert sokszor igenis nagyon határozatlannak érzem magam. Sokszor azt érzem, hogy nem tudom határozottan felvállalni a véleményem, nehogy megbántsam, vagy zavarba hozzam a másikat. Pedig ennek nem kéne így lennie. Mindenesetre jó volt látni, hogy az én kétségeim ellenére, más látja bennem ezt a tulajdonságot. :)
A tegnapi nap másik nagy pozitívuma, hogy két felsőt is kaptam ajándékba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése